Menü
Menü
Bartos Gábor, akinek munkássága a mentális állóképesség és az értékesítési készségek fejlesztése köré épül. Ebben az interjúban bepillantást nyerhetünk Gábor életébe és munkájába, megtudhatjuk, hogyan találta meg az egyensúlyt a családi élet és a szakmai kihívások között. Mesél saját útjáról, amely a könyvírástól kezdve a sikeres vállalkozás elindításáig vezetett, és arról, hogyan inspirálják egymást a hozzá közel állókkal és az ügyfeleivel. Gábor őszintén beszél arról, mi motiválja, milyen nehézségekkel nézett szembe, és miért tartja fontosnak a példamutatást a vezetésben és a mindennapi életben.
Céget is vezetsz, mentáltrénerként és értékesítési trénerként is tevékenykedsz, mindezek mellett pedig apa és férj vagy. Ha megkérdezném a kisfiad, hogy mit is csinálsz, szerinted mit mondana?
Tavaly megkérdeztem tőle az egyik nyaralás alatt, akkor azt mondta, hogy “Apa azon dolgozik, hogy az emberek itt (szerk.: közben mutatott a fejére) erősek legyenek.” Szerintem nagyon találó.
Nagyon érdekes és izgalmas megközelítés, hogy nem csak az értékesítési skillek fejlesztésén dolgozol, hanem mindezt a mentális állóképesség oldaláról közelíted meg. Hogy jött Neked ez a két látszólag különálló dolog?
Amerikában ott ül egy pszichológus vagy egy mentáltréner az irodákban és ha valakinek szüksége van rá, túlterhelt vagy egy váratlan nehézséggel kell szembenéznie, akkor segít. Nálunk ez még nagyon távoli, pedig ahhoz, hogy valaki hosszútávon tudjon kimagaslóan teljesíteni, ahhoz nem elég csak szakmailag a legjobbnak lennie. Ha fejben nem vagy rendben, ha nem tudod kezelni a rád nehezedő nyomást, akkor az az eredményekben is meg fog mutatkozni.
Mentáltrénernek vagy értékesítési trénernek tartod magad inkább?
Nehéz lenne választani. Ha az elmúlt néhány évet nézem, akkor azt mondhatom, hogy sokkal többet dolgozom azon, hogy az emberek jól legyenek, mint azon, hogy éppen milyen értékesítési eszközöket használjanak. Ugyanakkor meg van az a tapasztalatom az értékesítésben, hogy tudom és felismerem, ha egy adott eredmény, folyamat vagy helyzet hatással van rájuk, az érzelmeikre, az állapotukra és onnan szemlélve tudunk rajta változtatni.
Mit emelnél ki, amiben más a Te megközelítésed?
A legfontosabb különbség, hogy én nem csak a teljesítmény szempontjából közelítem meg a közös munkát. Nálam nem csak számok, meg kontroll van, hanem az egyén van középpontban. Az én célom, hogy belőlük hozzam ki azt bennük rejlő potenciált, azokat a képességeket, amit eddig valami miatt nem sikerült teljes egészében. Ezt tartom igazán fontosnak, akár egyéni, akár vezetői szinten – és ha ez a változás, ez a fejlődés megvan, akkor ennek a folyamatnak egy “mellékterméke” lesz, hogy jobban teljesít, többet keres, vezetővé válik. Úgy is mondhatnám, hogy sokan csak azon dolgoznak, hogy jók legyenek, én pedig azon, hogy JÓL legyenek – mert ha ez meg van, akkor jók is lesznek.
Szerinted miben tudsz Te többet adni, mint ma Magyarországon sok hozzátok hasonló tréningcég vagy coach?
Nem biztos, hogy többet tudok adni, ezt nem az én tisztem megítélni. Egyszerűen a szemléletem más. Ma nagyon sok jó szakembertől tudunk tanulni, mára már elfogadott hogy az ember pszichológushoz jár, fejleszti magát, tanul és ez nagyon jó. Szerintem az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt, aki az ő értékrendjéhez és fejlődéséhez a leginkább passzol.
A kisfiad és az MSC Training Group is most 5 éves. Ez véletlen egybeesés, vagy van közötte összefüggés?
Abszolút van, van is erről egy történetem, amit többször elmeséltem már. Amikor Olivér 3 hónapos volt, akkor már legalább 6-7 éve dolgozott bennem a gondolat, hogy szívesen írnék egy könyvet, de még nagyon másnak se mondtam ezt el. Aznap este én meséltem neki fürdés közben, és a mesének az volt a tanulsága, hogy “mindig tarts ki az álmaid mellett”. Mikor kijöttem a fürdőszobából én annyira szarul éreztem magam, hogy én ezt ezt tanítom neki, közben pedig egy rohadt lépést nem teszek a sajátomért, milyen példát mutatok ezzel. Úgy felhúztam magam ezen, hogy még aznap este a telefonom jegyzetébe kezdtem el írni egy skiccet, hogy miről is fog szólni a könyvem.
A példamutatás ennyire fontos Neked?
Igen. Vezetőként ez a bizalom egyik alapfeltétele. Ha Te sem tartod be, amit másnak javasolsz, akkor mennyire leszel hiteles a szemükben? Mennyire leszel hiteles a saját szemedben? Milyen hatással van ez az önértékelésedre? Magamra nézve pedig a céget is, akikkel együtt dolgozom és a családom is vezetem – hogy valósulhatna meg ez hitelesen példamutatás nélkül? Szerintem ha sokan csak ebben az egyben próbálnának meg változni, már az óriási változást eredményezne.
Mi az ami motivál Téged?
Ha egy dolgot mondhatok, akkor az, hogy valamit létrehozzak, ami sokkal nagyobb nálam, ami értéket ad másoknak is, ami akkor is ott lesz – akár gondolati szinten, akár fizikailag – amikor már én nem. Maga az alkotás, az a fajta szabadság, hogy létrehozhatok valamit, ami számít.
Sokszor beszélsz arról, hogy milyen rossz az értékesítés megítélése, gondolom ez is ebbe a körbe tartozik. Így van?
Maximálisan. Annyi mindent kaptam az értékesítéstől és bármennyire is közhelynek tűnik, de úgy gondolom ezzel vissza is adok a szakmának valamit. És ha még közben élvezem is és másoknak is segítek vele, akkor miért ne?
Szerinted eljöhet az a változás, amikor az emberek másként tekintenek az értékesítőkre?
Persze. Nyilván nem máról holnapra fog ez bekövetkezni, de ez megint a példamutatáshoz kapcsolódik. Minél több pozitív példával találkoznak az emberek, úgy változik az értékesítők és a szakma megítélése is. De ehhez idő kell. Tudjuk milyenek az emberek: nagyon sok pozitív tapasztalat kell ahhoz, hogy egyetlen negatívat közömbösíteni tudjunk vele – márpedig ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor abból is volt sok az elmúlt években, évtizedekben.
Mit csinálsz, amikor nem dolgozol? Mi az, ami a legjobban feltölt Téged?
Ha egyetlen dolgot mondhatok, akkor az utazás. Nagyon szeretem felfedezni a világ különböző pontjait, Olivérnek megmutatni ezeket, látni, megélni ezeket az élményeket. Szerintem a legtöbb céggel kapcsolatos ötletem is ilyenkor született.
Melyik utazás vagy hely inspirált a legjobban?
Szerintem a 2023-as utazásunk: összesen három hónapot töltöttünk Balin, nagyon imádtuk. Hihetetlen, hogy milyen barátságosak, kedvesek, mosolygósak az emberek, egészen másképp állnak egymáshoz, mint ami Európában megszokott – és nagyon könnyen a hatása alá kerülsz Te is.
Honnan jött az az utazási utáni vágy? Gyerekként sokat vagy keveset utaztál?
Egyáltalán nem utaztam, 24 évesen ültem először repülőn. Nem volt rá lehetőségem, ennek ellenére már gyerekként is álmodozó típus voltam és mindig volt bennem egy érzés, hogy tudom, hogy sok helyre fogok elutazni, pedig akkor ezt semmi nem támasztotta alá. Van is erről egy sztorim: kb 17-18 éves lehettem, amikor a tévében láttam, ahogy építik Dubaiban a Pálma-szigetet. És ahogy figyeltem – a mai napig bennem van ez a pillanat – végigfutott az agyamon, hogy biztos sok helyre eljutok majd, de ez egy annyira más kategória, hogy ide tuti nem. Aztán az élet úgy hozta, hogy 2022-ben pont ott tartottuk az esküvőnket az Atlantisban.
Ezeket mindig Te szervezed? És ebből fakadóan a kérdésem, hogy a munkában is jó szervezőnek tartod magad?
Én szoktam, igen. Teljesen kikapcsol, ahogy keresgélem a szállodákat, meg hogy hova is menjünk. Az edzőtáborokat is én szervezem. De például az esküvőnket is teljesen én szerveztem, úgy hogy Judit nem is tudott róla, meglepetés volt. Megvettem a ruháját, Olivérnek és magamnak az öltönyt, lefoglaltam a szállodát, a hajót, fotóst, megrendeltem a gyűrűket. Ő csak két héttel előtte tudta meg, mert féltem, hogy nem lesz jó a ruha – és így is lett, gyorsan még igazítani kellett rajta, úgyhogy ráéreztem. Szóval ez a fajta szervezés nyilván a munkámban is jelen van, nem jövök zavarba ha valamit össze kell hangolni.
Most a napos oldal után nézzük meg a másik oldalt. Mennyire volt nehéz elindítani ezt a vállalkozást?
Ez egy kettős érzés bennem, mert belülről nem éltem meg nehéznek, de visszanézve, külső szemmel annak tűnhet. Alapvetően tudtam hogy először bele kell tenni az időt, munkát, pénzt és kivenni majd csak ezután lehet. Erről szólt az első másfél évem. Csak tettem bele, és ezt eleinte csak Judit a feleségem látta, mert ez akkor volt, amikor még kifelé sem kommunikáltam. Reggel felmentem az emeletre és hol estig, hol másnap hajnalig csináltam. Írtam a könyvet, készítettem a weboldalt, állítottam össze a masterclass tematikáját, és a többi háttérmunkát. Az első másfél év erről szólt, letettük az alapokat, de ebből más még nem látott semmit. De ez nekem természetes volt, hogy most ennek van itt az ideje.
Nem volt benned soha kétely, hogy nem fog menni?
Nem volt. Külső szemmel biztos lett volna rá okom, mégiscsak egy nagyon kényelmes, 10 éves értékesítői karrierből álltam fel, feleségem éppen GYES-en volt Olivérrel és beütött a COVID. De van egy olyan szemlélet – már nem emlékszem ki fogalmazta meg -, hogy eleinte bele kell tenned tíz egységből kilencet és csak egyet veszel ki, de ha ezt bevállalod, akkor eljön az idő, amikor kilencet veszel ki és már csak egyet teszel bele. Én tudtam, hogy most nekem nem is kilencet hanem tizet kell beletenni és akkor rendben leszünk. Azóta pedig már Judit is felmondott a 20 éves munkájából, ő is a vállalkozásban dolgozik, ő viszi a háttérmunkák egy részét, illetve azóta több alvállalkozó segít a marketingben, tartalomgyártásban, kiegészítő feladatokban, hogy továbbra is fejődni tudjunk.
Azt mesélted, hogy mi volt az utolsó pont, ami átbillentett, hogy belevágj, de összességében 10 év értékesítés után mi késztetett arra, hogy válts? Nem volt nehéz meghozni ezt a döntést?
Maga az alkotás, valaminek a létrehozása – ez számomra egy rettentő izgalmas és egyben ösztönző dolog. Amikor elkezdtem ezt felépíteni, akkor egy nagyon jó barátommal beszélgettünk, hogy ha most átutalna 10 milliárdot a számlámra, akkor is ugyanúgy csinálnám – szerintem ez jelenti azt, hogy valamit valóban szívből csinálsz.
De az értékesítést is szívből csináltad és kényelmes is volt. Miért vágytál újabb kihívásra?
A mai napig imádom az értékesítést. De akkor már túlságosan kényelmes volt, ott már nem kellett gondolkodom, ötletelnem, nem kellett a határaimat feszegetni, tudtam ha csinálom, akkor annak eredménye van. Heti egy nap munkával is a havi tervemet teljesíteni tudtam. És ez nyilván jó és tudom, hogy sokan vágynak erre, de már nem éreztem benne kihívást, többet szerettem volna. Van egy sztori Tiger Woods-ról, amikor a csúcson volt, akkor odaállt az edzői elé és azt mondta, hogy lehet hogy most kényelmesen az élen van, de ahhoz, hogy ez hosszútávon is így legyen, meg kell újulnia és új technikát kell elsajátítania. Ez viszont időbe telt, közben visszaesett a világranglistán, nem ment neki azonnal, de aztán újra olyan előnnyel verte meg a mezőnyt, mint addig még soha senki. Nekem ez volt a megújulásom. Az értékesítéshez való kötődésem maradt, csak már más szinten képviselem és viszem tovább a megszerzett tudást.
15 éve kezdtél értékesíteni, akkor azért egész fiatal voltál, voltál egyáltalán alkalmazott?
Gyerekként már általános iskolától kezdve hétvégente újságot hordtam, azzal gyűjtöttem a zsebpénzemet, érettségi után pedig dolgoztam éjszakai recepciósként egy szállodában néhány hónapig. Ezután jött az értékesítés.
Szerinted miért tartanak ennyire az emberek attól, hogy értékesítésben dolgozzanak?
Egyrészt mert nem ismerik vagy félreismerik. Van egy általános kép a fejükben erről a szakmáról és nem kérdőjelezik meg, holott az nem is a saját tapasztalatuk. A KSH készített egy felmérést ahol többek között a szakmák társadalmi hasznosságáról és a szükséges tudásszintről kérdezték meg az embereket. Elkeserítő lett az eredmény és végtelenül szomorú, hogy mennyire sokan nem tudják, hogy ahhoz, hogy értékesítőként sikeres legyél, abban mennyi munka, áldozat, tanulás, kudarc, energia van, nem beszélve arról, hogy mennyi értéket hozunk az emberek életébe. Másrészről azért tartanak tőle, mert alacsony az önértékelésük és azt hiszik, hogy nem képesek ezt jól csinálni – de ez megint hasonló hiedelmekből fakad.
Melyik eredményedre emlékszel vissza a legszívesebben az értékesítői időszakodból?
Elismerésben három ilyen volt: az első színpadi élményt még 2010-ben, amikor 2000 ember elé hívtak ki újoncként az eredményeim alapján, majd amikor már a teljes mezőnyben sikerült a legjobbak közé kerülni, aztán talán 2014, amikor már vezetőként sikerült a csapat eredménye alapján ezt elérni. A másik, amikor egyszer az egyik értékesítési vezetővel versenyeztünk abban, hogy hány tárgyalást tudunk sikeresen zárni egymás után. Tehát ha valaki elutasított, akkor elölről kellett kezdeni a számolást és a verseny célja, hogy ki tud magasabb számot elérni – az akkor nekem lett sorozatban 29-el. De abban az évben 92%-os szerződéskötési arányom volt – erre is büszke vagyok.
Erről a sorozatról a könyvedben is írsz, ott a történet egyik szereplője hozza ezt az eredményt. Akkor valójában az a sztori az valós és rólad szól, vagy hogy is van ez?
Nem rólam szól, nem vagyok a könyvben benne, ugyanakkor a saját valós élményeimet építettem bele a fiktív történetbe csak ezeket a különböző karakterek élik meg.
Nem egy szokványos könyv, ami csak információkat ad át. Honnan jött az ötlet, hogy egy sztori köré fűzd az egészet?
Én is szívesebben olvasom az ilyen jellegű könyveket, mint a száraz szakmai könyveket. Meg sztorizni is szeretek, úgyhogy adta magát a dolog, hogy az egészet összefűzzem egy egységes történetté.
Nem túl szokványos, hogy először egy könyvet ír valaki és arra építi a tanácsadó vállalkozását, sokkal inkább már egy meglévő ügyfélkörnek, követőbázisnak szoktak könyvet írni, mert akkor biztos elkapkodják. Ez miért volt nálad fordítva?
Ennek több oka is volt. Azért is döntöttem így, mert ismeretlenként amikor egy énmárkát kezdtem felépíteni, akkor azonnal a hitelességem növelte. Másrészt nekem is komoly alapot jelentett, hiszen a Masterclass képzés teljes egészében a könyv tematikájára épül.
Van többek között egy koi ponty tetoválva a kezedre, ami híres arról, hogy szembe úszik az árral. Te is ilyen vagy?
Igen, abszolút ezt is jelképezi. Nem igazán szeretek beállni a sorba, kifejezetten irritál, ha valaki azzal akar meggyőzni, hogy azért csináljunk valamit, mert mások így szokták, vagy mert így szokás. Szeretem a saját utamat járni, és azt kitalálni ami nekünk a legjobb, még ha ez szembe is megy a szokásokkal.
Mire vagy a legbüszkébb a mostani eredményeid közül?
Arra, hogy akikkel tartósan dolgozom a PRO programban, azokon látom, hogy szeretnek velem dolgozni és hogy annak ellenére, hogy az egy egyéni program, az edzőtáborok által egy rettentő jó közösség és csapat alakult ki. Említhetnék eredményeket is, hiszen több pozícióváltás történt, van akinek négy-ötszörösére emelkedett a teljesítménye, de sokkal büszkébb vagyok arra, ami nem számokban mérhető változás volt velük kapcsolatban: ahogy picit talán másképp gondolkodnak, szemlélik a világot és elsősorban magukat.
Hasonló kérdés – Mi volt a legkülönlegesebb élményed az elmúlt 5 évből?
Talán az edzőtáborok összefoglaló feladata. Ezt úgy képzeld el, hogy egy csapatépítő feladaton keresztül igyekszem a tréning témáját egyben szemléltetni. Ilyenkor hol csapatban, hol egyénileg végeznek el a résztvevők valami játékos feladatot, ami sokszor vicces, de vannak esetek, amikor komoly érzelmek szakadnak fel közben. Ezeknek ráadásul látszólag semmi köze egymáshoz, de mint egy jó filmben a végén összeáll egy kerek egésszé, és ennek köszönhetően sokkal emlékezetesebb. Ezeket azóta is emlegeti a csapat, szóval ezeket emelném ki.
Olyan eredményeket érnek el az emberek, amit az a munkátok kezdetén szerettek volna?
Ez egy nehéz kérdés, hiszen ez minden esetben kétirányú. Függ attól, hogy milyen programot is végeznek el és hogy mennyi időt, energiát fordítanak rá – és itt nem mindenre van hatásom. Ha megnézzük a Masterclass programot, akkor az elsősorban egy biztos alapot ad, de ebben a programban sok múlik azon, hogy mennyi időt szánnak arra, hogy a tanultakat beépítsék. A PRO viszont egy más szint, ott már aktívan dolgozunk együtt, nagyobb ráhatásom van, ennek köszönhetően ott sokkal komolyabb eredményeket is sikerül hozni.
Min múlik leginkább szerinted a veled dolgozók sikere?
A beletett időn és munkán. Fontos azt érteni, hogy ennek mélysége van. Nem lehet arra számítani, hogy azonnali eredmények fognak jönni. Azt a példát szoktam mondani, hogy irreális azt elvárni, hogy holnapra türelmes legyél. Ha mindennap dolgozol rajta, fél év múlva türelmesebb leszel, mint ma voltál. Na most képzeld el, amikor valakinek az önbizalma rossz – nem fogunk azon a holnapra tartósan változtatni. Én a felelősséget arra vállalom, hogy mit adok át, miben támogatom, milyen eszközöket biztosítok, de helyettük nem tudom beépíteni a mindennapokba. Egy edző se tud a játékosok helyett felkészülni a meccsre.
Mióta vagy ennyire tudatos? Ez mindig jellemző volt Rád?
Egyáltalán nem. Suliban még fogalmam nem volt róla, hogy pontosan mit is szeretnék, ebből adódóan ami nem érdekelt, abba nem is fektettem túl sok energiát. Ennek az lett az eredménye, hogy kirúgtak az egyetemről, utána én hagytam ott több sulit, csak sodródtam. Aztán jött az értékesítés és az volt az első, amire azt mondtam, hogy na ezt meg fogom tanulni és ebben jó leszek. Rengeteg mindent csináltam rosszul, egy rakás hibát követtem el, akár szakmai téren, akár magánéletben. De hiszek abban a mondatban, amit Tony Robbins mondott: a jó döntések a tapasztalatból származnak, a tapasztalat pedig a rossz döntésekből. Szerintem fontos, hogy elfogadjuk azt is, ha éppen hibázunk vagy nem sikerül valami, csak álljunk meg, vonjuk le a tanulságot és törekedjünk arra, hogy újra már másképp reagáljunk. Végeredményben pont ez jelenti a tudatosabb életet.
A villámkérdések előtt egy gyors kérdés, mert nem hagy nyugodni: mi az az MSC?
‘Mentality and Sales Champions’ kezdőbetűi. Ugye ez az egész onnan jött, hogy amikor a könyvet írni kezdtem, akkor azt a címet adtam neki, hogy ‘Az értékesítés olimpiai bajnoka’. Imádtam, szerintem fantasztikusan kifejezte, hogy miről is van benne szó, de a Magyar Olimpiai Bizottság nem osztozott velem ebben a lelkesedésben és az ügyvédjük jelezte, hogy az olimpia szó jogvédett, így nem használhatom. Innen jött a ‘Hogyan legyél az értékesítés bajnoka?’ kifejezés, amire a kezdőbetűk is utalnak.
Akkor néhány vegyes villámkérdés a végére. Ha csak címszavakban válaszolhatsz mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Szabadság. Alkotás. Edzőtáborok. Hatással lenni. Játék.
Milyen végzettséged van?
Egy marketing és egy sport-mentáltréneri.
Ki volt gyerekként a példaképed?
David Beckham.
Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Nagyon önfejű tudok lenni.
