Három kérdés ami cselekvésre bír

Te mit vagy hajlandó megtenni, hogy elérd az általad kitűzött célt?

A héten tartottam egy csoportos kérdezz-felelek videó-hívást az egyik Masterclass csoportnak és kaptam egy érdekes kérdést:

Mi a különbség amikor valaki vágyik valamire és aközött, amikor vágyik, de nem tesz érte?

Egyszerűbben is fogalmazhatunk, mi az oka, amikor valaki tök jól el van a langyos vízben…Ugye Te is ismersz ilyen embert? Aki látod, hogy szeretne bizonyos dolgokat, de amikor konkrét lépéseket kellene tenni, akkor az istenért sem tudja magát rávenni.

Tudod mi az, ami megakadályozza ebben? Az elköteleződés mértéke.

Az elköteleződés a mentális állóképesség egyik alapvető pillére, amely mély összefüggésben áll a motivációval, a kitartással és a belső erőforrásokkal.

Az elköteleződés nem csupán a cél eléréséhez szükséges elszántságot jelenti, hanem azt is, hogy valaki képes hosszú távon megőrizni a fókuszt és energiát a kitűzött célok érdekében.

De az emberek többsége sajnos nem képes erre, ugyanis már az első lépés megtétele előtt eldőlt, hogy kudarcra vannak ítélve. Ezt pedig a legkönnyebben abból látod, hogy azt mondogatják, hogy mit kellene…

Kellene szerződést kötnöm…

Kellene ajánlást kérnem…

Kellene új ügyfél…

KELLENE. De amikor valamiről azt mondod, hogy kellene, akkor valójában arra helyezed a fókuszt, hogy azzal nem rendelkezel. Az csak egy kívánság, de nincs benne semmi erő, ami tényleges mozgásra bírna. Márpedig…

…az elköteleződés mindig akkor mutatkozik meg, amikor cselekvésre kerül a sor.

Hoztam ezzel kapcsolatosan egy döbbenetes sztorit: Matthew Dawson ausztrál gyeplabdázó 4 éve készült arra, hogy az idei olimpián ott lehessen, de ez veszélybe került, amikor előtte megsérült. Azonnal rehabilitációba kezdett, de az orvosai közölték vele, hogy feltehetően nem fog felépülni a versenyre, mert a gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe. Matthew nem akarta ezt elfogadni és minden lehetőségről kifaggatta az orvosokat, végül olyan döntést hozott, amire kevesen gondolnánk: amputáltatta a gyűrűsujjának egy részét, azért, hogy játékra alkalmas állapotba kerülhessen és ott lehessen az olimpián.

A “kellene” csak várakozásra int, a valódi elköteleződés pedig cselekvésre buzdít.

Jöjjön tehát a három kérdés, aminek megválaszolása elég fájdalmas ahhoz, hogy végre képes legyen bárki felismerni, hogy a langyos víz melege valójában a csak egy álca, amivel saját magát tartja vissza az ember attól, hogy kihozza magából a valódi potenciálját:

• Mi a legrosszabb, legijesztőbb kimenetele annak, ha továbbra is csak a langyos vízbe tapicskolsz?
• Milyen hatással lesz ez az életed különböző területeire? (az önértékelésedre, a készségeidre, a kapcsolataidra, az anyagiakra, a karrieredre, életminőségedre)

Kérlek a legrosszabb kimenetelt írd le, mintha a legrosszabb tragédia forgatókönyvét kellene papírra vetned, mert csak akkor lesz kellően fájdalmas és ijesztő olyannyira, hogy végre cselekvésre szánd el magad. Ez lesz az a papír, amit ha nincs kedved valamihez, akkor előveheted és ránézhetsz, hogy milyen ára van annak, ha nem teszel valamit…

Az utolsó kérdés pedig:

• Mit vagy hajlandó megtenni azért, hogy elérd az általad kitűzött célt?