Nem létező kudarc
Az előző podcast adás előtt elgondolkodtam az eddigi kudarcaimon…
És az az igazság, hogy nem nagyon találtam. Persze, közel sem azért, mert nem volt benne részem – úgyhogy azon kezdtem gondolkodni, miért nem ugranak azonnal be.
Egyetlen szóban: önreflexió.
Köszi, hogy itt voltál velem, írok pár hét múlva… 😀
Nyugi, nem úszod meg ennyivel. Kezdjük is kicsit távolabbról.
Elképesztően sok olyan helyzet van az életünkben, amik nem úgy alakulnak, ahogy számítottunk volna rá, ahogy szerettük volna és ahogy elterveztük. Beszélhetünk a magánéletünkről, a munkánkról, sportról, szinte minden területről elmondható, hogy megéltünk ilyen helyzeteket.
Én is rengetegszer szaladtam teljes gázzal egy zsákutcába, hogy aztán visszatolassak a főútra, amiről letértem. Aztán ezután minden leágazónál megjelenik a félelem, hogy ez most vezessen valahova – lehetőleg abba az irányba, amerre haladni szeretnénk.
Pont ez történik az értékesítésben is:
- amikor elutasít egy vagy akár több ügyfél egymás után, már előre félsz, hogy mi lesz a következő tárgyalásodon – görcsössé válsz.
- ha a telefonhívásaid során sorba utasítanak el, már nem leszel annyira kezdeményező, mint korábban – elkerülöd a feladatot.
- amikor kitűztél egy célt és nem érted el, elveszted az önbizalmad – és bizonytalanná válsz.
Ezek együttesen pedig negatívan befolyásolják a teljesítményed és visszaigazolják a félelmed.
Mit tehetsz akkor amikor egy ilyen lefelé ívelő spirálban vagy?
Most értünk vissza a nyitáshoz: a megoldás (legalábbis első lépésként) az önreflexió, vagyis az önvizsgálat. Megfigyelni azt ahogy működsz, ahogy viselkedsz, amire gondolsz, ahogy érzed magad. Amikor ezt megteszed egy egészen más nézőpontot kapsz az adott dologról és az esetek többségében ráébredsz, hogy amit eddig egy végzetes kudarcként éltél meg, egy olyan tapasztalat volt, ami nélkül nem érhetnéd el az úticélod. Átkeretezed a kudarcot és másként kezdesz tekinteni rá.
Valójában nem egy zsákutcába fordultál, csak kitérőt tettél, hogy megtankold az autód – vagyis beszereztél valami olyat, ami elengedhetetlen az utad során.
És ez volt az oka, hogy nehezen találtam meg őket – hiszen visszatekintve az életemben ezekre az eseményekre, már nem kudarcként tároltam el őket, hiszen mindre kivétel nélkül szükségem volt, hogy most így gondolkodjak és itt tartsak.
Szóval a kérdésem csak annyi: Te mikor ülsz le kávézni önmagaddal és vizsgálod felül azokat az eseményeket, amiket kudarcként éltél meg?